Akik sosem hazudnak!
"Kísérje léptedet az égi vezér keze,
Ne bántsa szívedet a búnak fellege.
S ha mégis utadba bánat gyöngye akad,
Tűrj,mert bánat után öröm,virág fakad."
"Akaratodat tedd,sosem ártó Szeretet.
Mert nincs más parancsolat..
Ős bűbáj,ennek hajts fejet!"
"Nem szeretjük azt,aki arra kényszerít bennünket,
hogy ne azok legyünk,amik vagyunk,
de azt sem szeretjük,aki arra kényszerít,
hogy azoknak mutatkozzunk,amik nem vagyunk.
Azt szeretjük,aki azt hiszi,hogy azok vagyunk,
amik lenni szeretnénk!"
Ne feledd,hogy ..
"A bölcsességet nem úgy kapjuk,magunknak kell azt felfedezni,oly út után,amelyet senki se tehet meg helyettünk.."
"Ha az út, amelyen jársz,
állandóan fájdalmat okoz neked,
akkor az nem a te utad!"
" Az ember csak úgy számíthat mások becsülésére,
ha van önbecsülése,és csak akkor hisznek benne,ha ő is hisz magában!"
"Amit elképzelünk,
arról soha nem szabad lemondanunk!"
"Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged az erős megállja.
És tudod az erő micsoda:?
-Akarat!!
Mely előbb vagy utóbb,de borostyánt arat!"
"Nem az az ostoba,aki nem tud,hanem az, aki nem akar tudni.."
"És érezzék egy kézfogásról rólad,
hogy jót akarsz, és te is tiszta jó vagy,
s egy tekintetük elhitesse véled:
szép dolgokért élsz - és érdemes élned!"
"Nem a nagy elhatározások vezetnek célhoz,hanem a határozott
tettek"
"Felejtsd el magadat,s akkor sohasem feledkeznek meg rólad!"
"Ha van munkád és álmod,
Ha küzdelmednek értelmét látod.
Ha van aki szeret,és van akit szeress,
Soha ne hajtsd le búsan a fejed!"
"Nem azok a nagy emberek,akik nagyra nőnek!
Nem azok a hősök,akik másokat legyőznek!
Nagy ember az,ki magával küzd,de nem él magáért,
Oda adná szívét társai javáért.”
„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz,
nem a kedves mosolya,nemis a társaság öröme,
hanem a lelki-szellemi megvilágosodás,
amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz,
hogy egy embertársad hisz és bízik benned!”
"Ha jó ügyet védesz,mitől is félhetsz?
Mi is történhetik veled?
Letepernek,megrágalmaznak,meggyaláznak?
Vádakkal fordulnak ellened,hamisan ítélnek?
Mindez nem változtat azon,hogy az ügy,melyet védtél,jó volt,
és ezért jó volt az is amit csináltál,mikor a jó ügy védelmére szegődtél!
Ilyenkor ne törődj senkivel és semmivel,csak az üggyel.
Az ügy igazával,mert meg kell védened.
Végül is tehetetlenek az igazsággal szemben.
Letiporhatnak,de meg nem győzhetnek!
Vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak!
Elvehetik életed,de nem vehetik el igazságod!
Csak akkor nem vagy magányos az életben,ha jó ügyet szolgálsz!
Nincs fizetség és jutalom az ilyen perben!
De nincs alku sem!
Ezért soha ne félj kimondani azt,amiről egész lelkeddel tudod,hogy igaz!!"
A boldogság nagyon ritka,
s ha valamit elszúrunk nem szólhatunk,hogy "VISSZA"!
Ki kell használni az öröm minden percét,
s ki kell élvezni ezt a csodás mesét.
De ha mégsem jönne ez az áldás,
akkor legyen mindenkivel a tisztánlátás.
A legrosszabb dolgokban megtalálni a szépet,
S a széttört szivek közt megtalálni az épet.
Ez minden történetnek titka,
Senkit nem fog le valami kalitka.
Mindig csináld úgy, ahogy szeretnéd,
S őrizd a tudatot hogyan keresnéd.
Ha már azt hiszed, az egész életed happy,
majd a gonosz és az irigy ezt a gondolatot megszegi.
Nincs olyan, hogy valakinek tökéletes az élete,
mert mindenkinek a szomorúság lételeme...
Legfontosabb dolog az életben a bizalom,
Hogy a másik mellett jóban, rosszban kitartok.
De könnyű hibázni, a megbocsátás nehezebb,
S a kiengesztelésért sokat kell szenvedned.
Sose azt bántsd, aki téged mindennél jobban szeret,
Sose azt, aki örömben-bánatban osztozik veled.
Mondd el inkább neki mi az mi bánt,
Mondd el mindazt, ami fáj.
Meglátod, hogy meghallgat, s megoldást talál,
Még ha nem is érdemelnéd meg talán,
De ő megbocsát, mert megérti,
Milyen nehéz is szenvedve élni.
“A szeretet hosszútűrő,kegyes!A szeretet nem irigykedik!
A szeretet nem kérkedik!Nem fuvalkodik fel!
Nem cselekszik éktelenül!Nem keresi a maga hasznát!
Nem gerjed haragra!Nem rójja fel a gonoszt!
Nem örül a hamisságnak..de együtt örül az igazsággal!
Mindent elfedez,mindent hiszen,mindent remél,mindent eltűr.
A szeretet soha el nem fogy..
de legyenek bár jövendőmondások..
eltöröltetnek;,vagy akár nyelvek,megszünnek..
vagy akár ismeret..eltöröltetik!
Most azért megmarad a hit,remény, szeretet, e három..
ezek között pedig a legnagyobb a szeretet!”
Az élet - néha így érzed - csaknem elviselhetetlen.
Sorsforduló és korforduló pillanatában élsz,
Mikor minden reng és változik,a hagyományok.
Az erkölcsi törvények,az ismert életformák.
Mintha már nem is házakban laknál..
hanem az élet őserdejében,ahol állandóan zeng és dúl a vihar.
S a változásban reménykedel.
Bízol abban,hogy egyszer hamuvá ég a szívekben minden indulat.
A pernye és a keserű füst,mely a szívekben terjeng,eloszlik.
Megint napfény hull az emberi tájra.
A tenger kék lesz és a fák gyümölcse illatos.
A változás elhozza a békét.
A változás természetesen bekövetkezik majd,ha itt lesz az ideje!
Az indulatok megpihennek!!
De egy nem változik!Az emberi természet!
Nincs erkölcs,érvelés,csoda..
mely igazán és mélyen változtatni tudna az emberi természeten.
Akik a változást hozzák és élik,megint csak emberek lesznek..
tehát igazságtalanok,türelmetlenek,
kegyetlenek,kapzsiak és buják!
A változás,minden emberi dolgok változása,elkövetkezik..
De az ember nem változik meg!!”
Amikor lehunyod két csillag szemed..
Amikor párnára hajtod fejed..
Amikor gondod a holnapra hagyod..
Amikor álmodsz,Én veled vagyok!
Amikor lépted rossz útra téved..
Amikor sorsod nehéznek érzed..
Amikor egyedül maradtál végleg..
Amikor nincs más,Én vezetlek Téged!
Amikor sírnál de elfogyott a könnyed ..
Amikor érzed a szavak is ölnek!..
Amikor a sötét elnyelne Téged..
Amikor fény kell,Én gyújtok neked!
Amikor könnyed patakként árad..
Amikor örök vendég a bánat ..
Amikor felhök ülnek a szemedre..
Amikor sírsz,mosolyogj szemembe!
Amikor fáj ne hagyd,hogy fájjon..
Amikor bánt ne hagyd,hogy bántson!
Amikor eljön a halál érted..
"Egyszer egy hűvös nyári éjjen,
egy csillag suhan át az égen.
Gondolkozva: miért kell,hogy éljen?!
Mert mire leér, el kell,hogy égjen.
Emlékszik, volt családja is régen...
Az űrben otthonuk volt az Éden...
És most az éj sötét,mint az ében...
S a csillag már nincs is többé ébren!"
"Gyulladnak csaló, villanó fények.
Millió szeme virraszt az éjnek:
Betűk kattognak,bús szavak fakadnak...
Tarts meg Magadnak!
Legyen bár tiéd a világ kincse.
És utad is virágszirom hintse.
Ha téged talán mások is akarnak.
Tarts meg Magadnak!
Hullanak könnyek? Rád szakad átok?
Életed immár sötétnek látod?
Elsodor vad ár,a felhők szakadnak?
Tarts meg Magadnak!
Omlanak sziklák, pusztulnak népek.
Pusztulnak rosszak,pusztulnak épek.
Polipkarja van a búnak,s a bajnak.
Tarts meg Magadnak!
Sorsod legyen dús vagy elátkozott.
Napod kelőben vagy leáldozott.
Fejedre babér hull vagy eltaposnak.
Tarts meg Magadnak!"
Érintenélek,csókolnálak szüntelen,
megálljt nem parancsolhat senki sem.
Behunyt szemmel repülni veled,
kezemmel érinteni testedet,
ölelni birtokolni mindened,
vigyázni álmod éjjeled.
Tépve csókolnám ajkadat,
fülemben hallanám hangodat,
zavarnám a vágyat mely mégis marad,
tépném magamról a kínt mely belém ragad.
De nem tudom s félek,hogy nem nekem szól,
e dicsőítő ének.
S csókod is csak álom s felébredek.
S ha így van várom,hogy lefeküdjek.
És félálomban mikor a gondolatok remegnek,
úgy alszom el tudom,hogy SZERETLEK!
Napok teltek el mióta nem láttalak.
A szívem majd összeszakad!
De a távolság nem akadály,
hiszen rád gondolok,
és úgy érzem mindig velem vagy!
Bármit teszek,bárhol vagyok,
egyet tudok:
SZERETLEK nagyon!
És szeretnélek látni,karjaimba zárni!
Csókolni ajkad, mélyen a szemedbe nézni,
és elmondani,hogy mennyire IMÁDLAK!
Érted teszek mindent,nem másokért!
Hiszen melletted mindenki elbújt már nagyon rég!
Csak lassan!Csak csendben!
Csak osonva lépkedj!
Csak csendben kell lenned,
hogy mindezt megérthesd!
Tétova gondolat:
Azt hiszem,szeretlek.
S mintha sosem volnál,
remegve kereslek.
Kezem a kezedet!
Szájam a csókodat!
Én mégsem értelek,
csak halljam hangodat.
S kint hull a hó csendben.
Bent forró a hangulat.
Mikor pihensz,fáradt vagy..
De a sok gond az nem hagy..
Hunyd le azt a szép szemed..
És én csókot küldök Neked!
Zsákmányát az éj elhozta,
lopott érintését elénk dobva.
Szemeimben nézd,hogy játszik
ezer csillag könnyben ázik.
Még gondolatom nyílna szóra,
de csókkal zárod ajkaimra.
Arcomat égeti forró mosolyod,
emésztő vágyad tüzében lobogok.
Fölém hajol tested árnya,
rejtett éltem is magába zárva.
Börtön lettél,örök zárka,
nem lesz rabod ki így kívánna..
...Tetszik,ahogy a nyakamat harapod.
Tetszik az ízed,az illatod...
A sötétben hallható sóhajod...
Szeretlek szívemnek tiszta szerelmével.
Ölellek két karom minden erejével.
Csókollak a számnak százezer csókjával.
Nézlek a két szemem szelíd sugarával.
Füleim hallgatják hangod lágy zenéjét.
Bőrömön érzem véred lüktetését.
Szeretlek,s nem tudlak többé elfeledni.
Ha elhagysz meghalok,s te fogsz eltemetni!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
